Debreczeni Zsolt: Hol csillogásnyi ragyogásod, temette az éjt
Hol csillogásnyi ragyogásod temette az éjt,
ott lassan hozta Nap-sugara a csodálatos fényt!
Mert új nap kel a mélyből, melynek alja túl sötét,
elmúlt már a hajnal, amely elhozta a fényt.
Titokzatos halkan ébredt fel most minden,
fű fuvallatt, gyöngyvirág, és az erős hitem!
Tudtam, hogy a léleknek, csak az most a vágya,
hogy jusson el a katlanból, a fényes Mennyországba!