Itt vagyok!
Szemed figyelését hajítsd rám,
Hagyd ajkaidat,
Mert örökké csókolni szeretném őket,
Ne tedd tönkre ezt a törékeny érintést,
Amit nekem hajnalban őszintén kínálsz.
Megbolondítasz!
A hajam az égnek emelkedik,
Ahogy nézem tested az ágyon
és ahogy zsenge mellbimbóid takarom...
Milyen lángeszű lehetett az Isten,
Amikor lefestett téged,
A szerelem annyi színével
És mosollyal, angyalom.
Érzed, erős karomat,
Testedet teríti,
Annyi borzongás születik benned,
Olyanok vagyunk, mint két forrás,
Ami egymásba folyik,
Két fénysugár vagyunk,
Ami fehér felhőn találkozik
És kristálytiszta robbanást nyújt.
De jöjjél és engedd el a visszatartás korlátait,
Fogadj el, hogy szenvedélyt nyújtsak neked,
Alád szeretnék bújni, nyögéseden keresztül és
Megértem, hogy folytatnom kell;
Szerelmem hadd jöjjek,
Hadd jöjjek, mint a nap
Ami beléd fog ömleni,
Fényével.