Elaludt az illat és a titkok,
A szirom kútba fekteti álmát,
Kék könnyben olvad az ég,
Apró kavicsok rezgésben, mert kezeim rázzák.
És amikor a hullámzó sötétségben,
Parázsban a láng rozsdásodik,
Kifáradtan felrezzenek és felszabadulok,
Mert az észak fényeiben lényem imádkozik.
A lobogás felfelé menetel a víz felett
Harmat van az árbóckereszten,
Még tisztább az ég, még közelebb,
Az angyaloknak forgása susog a nyílt tengeren.