SZERGEJ JESZENYIN: VEREJTÉK ILLATÚ, KIS FÖLDDARAB...
Írta: Szollosi David Dátum: November 17 2021 07:26:20
M
Félkörben szürkülő, rossz kalyibák,
Csónakot rejteget, néma a nád.
Teljes hír
ЧЕРНАЯ, ПОТОМ
ПРОПАХШАЯ ВЫТЬ…
Черная, потом пропахшая выть!
Как мне тебя не ласкать, не любить?
Выйду на озеро в синюю гать,
К сердцу вечерняя льнет благодать.
Серым веретьем стоят шалаши,
Глухо баюкают хлюпь камыши.
Красный костер окровил таганы,
В хворосте белые веки луны.
Тихо, на корточках, в пятнах зари
Слушают сказ старика косари.
Где-то вдали, на кукане реки,
Дремную песню поют рыбаки.
Оловом светится лужная голь…
Грустная песня, ты — русская боль.
1914 г.
_________________________________
Szergej Jeszenyin:
VEREJTÉK ILLATÚ,
KIS FÖLDDARAB…
Verejték illatú kis földdarab,
Gyöngéden téged ne imádjalak?!
Tóra megyek, utam rőzsederék,
Szívemig érnek a hálaigék.
Félkörben szürkülő, rossz kalyibák,
Csónakot rejteget, néma a nád.
Vérrel fest tűzbakot rőtre a láng,
Hold szeme fehérlik mögüle ránk.
Kaszások guggolnak hallgatagon,
Vén öreg meséi vannak soron.
Messze, a folyón is túl valahol
Elfáradt halászok éneke szól.
Ólomszín fényben egy kopár halom,
Bús vagy, te dal, – orosz kín, fájdalom...
1914
* * * * *