SZERGEJ JESZENYIN: VEREJTÉK ILLATÚ, KIS FÖLDDARAB...
Írta: Szollosi David Dátum: November 17 2021 07:26:20
M

Félkörben szürkülő, rossz kalyibák,
Csónakot rejteget, néma a nád.
Teljes hír


ЧЕРНАЯ, ПОТОМ
ПРОПАХШАЯ ВЫТЬ…

Черная, потом пропахшая выть!
Как мне тебя не ласкать, не любить?

Выйду на озеро в синюю гать,
К сердцу вечерняя льнет благодать.

Серым веретьем стоят шалаши,
Глухо баюкают хлюпь камыши.

Красный костер окровил таганы,
В хворосте белые веки луны.

Тихо, на корточках, в пятнах зари
Слушают сказ старика косари.

Где-то вдали, на кукане реки,
Дремную песню поют рыбаки.

Оловом светится лужная голь…
Грустная песня, ты — русская боль.

1914 г.
_________________________________


Szergej Jeszenyin:

VEREJTÉK ILLATÚ,
KIS FÖLDDARAB…

Verejték illatú kis földdarab,
Gyöngéden téged ne imádjalak?!

Tóra megyek, utam rőzsederék,
Szívemig érnek a hálaigék.

Félkörben szürkülő, rossz kalyibák,
Csónakot rejteget, néma a nád.

Vérrel fest tűzbakot rőtre a láng,
Hold szeme fehérlik mögüle ránk.

Kaszások guggolnak hallgatagon,
Vén öreg meséi vannak soron.

Messze, a folyón is túl valahol
Elfáradt halászok éneke szól.

Ólomszín fényben egy kopár halom,
Bús vagy, te dal, – orosz kín, fájdalom...

1914

* * * * *