Nesztelen vibrált az izzó levegő,
forrt, lángba borult a nyári szenvedély.
Hazafelé tartottam a munkából,
mikor mellém szegődött egy seregély.
Beszélt hozzám én vígan felelgettem,
mikor hirtelen eleredt, zuhogott.
Esernyőm alighogy elővettem, el
is tettem, hisz oly lebilincselő volt.
Hirtelen egy kósza gondolat futott
át sebesen, cikázva a fejemben .
Lekaptam körömcipőm, kézbe fogtam,
s táncra perdültem mezítláb, derűsen.
Úgy éreztem magam, mint réges- régen...
Ruhám átázott, hajamból víz csorgott.
Szívem vadul vert, lelkem fénnyel telt meg,
nekem most semmi más, csak ez számított!