ФЛОРЕНЦИЯ
Флоренция, ты ирис нежный;
По ком томился я один
Любовью длинной, безнадежной,
Весь день в пыли твоих Кашин?
О, сладко вспомнить безнадежность:
Мечтать и жить в твоей глуши;
Уйти в твой древний зной и в нежность
Своей стареющей души...
Но суждено нам разлучиться,
И через дальние края
Твой дымный ирис будет сниться,
Как юность ранняя моя.
июнь 1909 года.
___________________________________
FIRENZE
Te kényes nőszirom, Firenze,
Érted epedtem oly nagyon
Reménytelen, hosszan szeretve,
S porodban töltve sok napom?!
Reménytelenség – édes emlék:
Álmodni, élni mélyeden,
Régi hevedbe visszamennék,
Ifjítani a lelkemen.
De válnunk kell, s én messzi honból
Majd jelképedről álmodom,
Füst színű, kényes nősziromról,
S hogy volt kora-ifjúkorom…
1909. június
* * * * *