Állok az aranysárga levelek közt, a fa alatt,
a szél öltöztetni kezdett, közben megcirógatott.
Avart kavart, olykor én is feldobtam, mint a labdát,
a fülembe suttogott, megcsókolt, szórakoztatott.
Oly ékes volt, hogy álmodni se tudtam volna szebbet,
táncra perdültem, majd belefeküdtem az avarba.
Lehunytam a szemem, éreztem a finom illatát,
hallottam dúdolni dalos madárral már bágyadtan.
Aztán búcsúzott a halovány Nap, egyet intett még,
a szél morcosabban fújt, dideregtek a levelek.
Deres lett a föld, ködös, hűvös a levegő, ősz volt,
igazi ősz. Egy ábrándos, bánatos dalt énekelt.