Az ismeretlen nő !
Nézlek hosszan,elmerengve,
bár velem sohasem szóltál,
nem ismerlek,még is érzem,
bánat asszonya voltál.......
Szomorú szemeid mélyén,
kélekben zajlott tragédiák,
néked lemondás virágai nyiltak
halvány,hideg orchideák.
Miért vagy ismerős nekem,
mint idegen arcok közül senki ?
Kettőnk sorsa talán egyforma,
mi a bánatunkat kerülgeti.
Lelked sejtelmes világába
képzelet szárnyán szállok,
érzelmeink oly közel vannak,
talán te vagy, akire vágyok.
Ágoston Tibor