Az élet bizony fölöttébb szánalmas
Írta: KiberFeri Dátum: November 29 2021 15:45:49
H
Az élet bizony fölöttébb szánalmas,
Mint egy megharapott, haldokló farkas…
Ha járatlan úton baktatsz, cipőd alatt a hó ropog…
Ha meg felhőtlenül süt a nap, csak hótakaró ragyog.
Teljes hír
Az élet bizony fölöttébb szánalmas,
Mint egy megharapott, haldokló farkas…
Ha járatlan úton baktatsz, cipőd alatt a hó ropog…
Ha meg felhőtlenül süt a nap, csak hótakaró ragyog.
Régen én még kisfiúként nem ismertem a félelmet,
De már jól kinőttem belőle, otthagytam játszóteret.
Visszagondolok, akkoriban még gondtalan voltam,
Bár, nevettek rajtam, ha valamit hosszan ragoztam.
Aztán a remény eluralta a lelkem,
Bíztam benne, lesz nekem oly' klassz életem.
Nem lett azonban, mert a sorsom nem úgy alakult,
Életem csak folyt medrében, volt, mint tükör... fakult.
(3 soros-zárttükrös)
Öreg vagyok, tudom, örüljek, hogy luk van a fenekemen,
Ne agyaljak, minek is, kár már, végzetes lehetetlenen…
Öreg vagyok, tudom, örüljek, hogy luk van a fenekemen.
(Septolet)
Irigylem a koldust,
Kerüli passzust!
Élvezi napfényeffektust,
Fatalizmust, cinizmust.
Figyelem: realizmust,
Rituálés életmechanizmust,
Szkepticizmust.
Lelkem sokszor nekiveselkedett, hogy messzire menekül,
De aztán maradt, mert ugyan hová menne reménytelenül.
Elmenni csak azért, hogy a lábnyomom a homokban maradjon?
Hogy többen legyünk az elsüllyedésnél, ezért utazzak hajón?
A remény édeskés, hanyag csendben csak ül, figyel, ámít,
Ő is tudja, hogy lassan várható a kaszás, mi számít…
Vecsés, 2019. szeptember 17. – Kustra Ferenc József