Idő és öregség
Ez aztán a vérszövetség…
(10 szavas)
Vérszövetség régen, egészen mást jelentett,
Volt is ettől hazafiság: emelkedett…
*
(anaforás, háromszoros belsőrímes, 3 soros-zárttükrös)
Nem tudom másoknál, hogy van, nálam már nagyon ketyeg az idő,
Nem tudom másoknál, hogy van, de én már lettem az öregedő…
Nem tudom másoknál, hogy van, nálam már nagyon ketyeg az idő!
*
Gyerekek! Ti még nem tudjátok, de ezek ketten egy kész vérszövetség,
Mit mily’ hatalom szét nem tud szakítani, mert ez egy véglő szövetség!
Gyerekek! Kisfiúként nagypapám mondta, „öreg örüljön, hogy a fenekén még luk van”!
Ezt, hogy elmesélni? Ezt meg kell érni, mert addig van élet, míg öreg fenéken luk van…
*
(anaforás, belsőrímes, 3 soros-zárttükrös)
Ó, Te elátkozott létem, hallgattam mindig szép szavaid, de mindig becsapál.
Ó, Te elátkozott létem, ráadásul tudom, hogy jön életvég és lekaszál…
Ó, Te elátkozott létem, hallgattam mindig szép szavaid, de mindig becsapál.
*
(Anaforás senrjú trió, fél-haikuláncban)
Időm ketyegő,
Segíti öregedést.
Az órát lesem…
*
Időm ketyegő,
Csak vénülő hús vagyok.
Gongóra kong is…
*
Időm ketyegő,
Még kicsit tartom magam.
Harangozó kezd…
*
(3 soros-zárttükrös)
Halál, ha erre jár, ide is ér, még láthatom majd, tán’ csorog a könnye,
Testbeszédjét is figyelem és a suhintáskor biztosan nem lesz gönye…
Halál, ha erre jár, ide is ér, még láthatom majd, tán’ csorog a könnye.
*
(anaforás, kétszeres belsőrímes, 3 soros-zárttükrös)
Volt nekem, felhő takarta napom, mára van már ilyen alkonyom,
Volt nekem, de minek, nem szerettek, szél meg már elfújta kalpagom.
Volt nekem, felhő takarta napom, mára van már ilyen alkonyom.
*
{Éltemben felismertem, te vagy nekem az igazi fény,
De átdöntöttél, leléptél, ez volt nekem nagyon kemény.
Mikor, egyszer megölelhettelek, élveztem szívedben dobbanásokat,
De már ott nem kaptam tőled árva kis… legalább hevenyészett csókokat.
Érintésedet ott helyben szép lelkedhez bilincselt,
Aztán meg a tiednél a lelkem sokat kilincselt,
Eleinte még úgy is tűnt eme tetves, elátkozott sorsom igy már meg adja magát,
Én erre gyorsan beszélni akartam vele, de röhögve elfordult, mutatta farát.
Téged tőlem biztos ő zavart el, hamisakat mondott rólam,
Te meg hittél a szép szavának, igy ő bizt' lekoptatott rólam.}
*
(15 szavas- 6 sorban)
Napsütésben is
Volt
Viharom is!
Kellette magát: életet,
Tette nem hevenyészett,
Becsapott, átjátszott, csak heherészett.
*
(Senrjon, senrjú mintára…)
Minek is folytassam ezt,
Ez van! Lényeget meg elmondtam.
Isten veletek!
Vecsés, 2021. november 28. – Kustra Ferenc József – íródott: az elszenvedő szemtanú kopotthegyű lúdtollával, alloiostrofikus versformában.