Nyár pázsitján gondtalan a búzavirág,
oly csodás a mező, mint egy mesevilág!
Fénylő Nap öleli a piros pipacsot,
cirógatja kelyhét, puha, lágy, balzsamos.
Szirma szinte lángol e bársonyos napon,
látod, ahogy nézem, szemem csak úgy ragyog!
Körötte nektárt gyűjtenek szorgos méhek,
egyre másra telnek meg mézzel a lépek.
Mézízű illat libeg a tarka réten,
köztük sétál a fény, kézen fogva, szépen.
Csupa aroma, csupa fény, csupa csillag....
Ó, te szép nyár, ne menj, maradj, el ne illanj!