Körtefán a körtelakban,
levelek közt a magasban,
Élt ott három fura lény
a három körte eszelény.
Körtelakban jöttek,mentek,
finom körtét eszegettek,
Addig rágták,csócsálgatták
míg egyszer csak mind felfalták.
-Most hát aztán hogyan tovább?
Sírdogált a legpipogyább.
- Hol fogunk mi jönni,menni,
finom körtét eszegetni?
-Sose búsúlj,ott egy másik!
mondta Cingár, s máris mászik
a finom új körtelakba,
levelek közt a magasba.
Másik kettő is követte,
új otthont szépen berendezte,
S éltek,mint bohém agglény,
a három körte eszelény.
Már lábnyoma volt a fagynak,
mikor körték mind elfogytak.
Három kis lény csak cidrizett,
már semmit sem reggelizett.
Összebújtak,úgy is fáztak,
faodúba belemásztak.
Vártak egyre a csodára,
vagy talán a Mikulásra.
Mikulásnak jó a füle,
hallása van a cidrire.
Szánját gyorsan fordította,
szarvasait gyorsította.
Körtefához megérkezett,
szánja hóban lefékezett.
Az odúhoz lépett csendben
lények ültek nagyságrendben.
Ültek egymás mellett fázva,
téli fagyot lekottázva.
-Ki e három fura lény?
-A nevünk körte eszelény.
Mondta Cingár büszke hangon,
mosolyt csalva öreg arcon.
-No akkor három fura lény,
Mindhárom körte eszelény.
Hoztam nektek körtelakot,
fából készült varázslatot.
Mi meg ugyan nem ehető,
de házként bérbe vehető.
Polcaira tettem korsót,
mindegyikben körtekompót.
Ho-ho-ho-hó így télire
lesz mit enni reggelire.
Így a három fura lény,
a három körte eszelény,
Télire új otthont kapott,
amit többé el sem hagyott.
Mert Mikulásnak jó a füle,
hallása van a cidrire.
De az öreg szíve még jobb,
ellátogat hozzád hipp-hopp.