Heinrich Heine:
(1797 – 1856)
AUF FLÜGELN DES GESANGES
Auf Flügeln des Gesanges,
Herzliebchen, trag ich dich fort,
Fort nach den Fluren des Ganges,
Dort weiß ich den schönsten Ort.
Dort liegt ein rotblühender Garten
Im stillen Mondenschein;
Die Lotosblumen erwarten
Ihr trautes Schwesterlein.
Die Veilchen kichern und kosen,
Und schaun nach den Sternen empor;
Heimlich erzählen die Rosen
Sich duftende Märchen ins Ohr.
Es hüpfen herbei und lauschen
Die frommen, klugen Gazelln;
Und in der Ferne rauschen
Des heiligen Stromes Welln.
Dort wollen wir niedersinken
Unter dem Palmenbaum,
Und Liebe und Ruhe trinken,
Und träumen seligen Traum.
________________________________
DALAIMNAK KÖNNYŰ SZÁRNYÁN…
Dalaimnak könnyű szárnyán
Viszlek, drága, messze már,
Gangesz partjaira szállván
Fészek ott a legszebb vár.
Kert is lesz, hol holdsugárban
Rózsás szirmok fürdenek;
Lótuszok várják vidáman
Kedves nővérkéjüket.
Ibolyák kuncognak egyre,
Nézik: csillagos az ég…
Rózsák súgnak a fülekbe
Titkon illatos mesét.
A gazella okos állat,
Ugrabugrál, ám figyel;
Messzi folyón zúgás támad:
Szent hullám kél ezrivel.
Ott, hol pálmák lombja is zúg,
Fák közt végleg landolunk,
Szerelem nedűjét isszuk,
És örökkön álmodunk.
* * * * *