Я ПО ПЕРВОМУ СНЕГУ БРЕДУ…
Я по первому снегу бреду,
В сердце ландыши вспыхнувших сил.
Вечер синею свечкой звезду
Над дорогой моей засветил.
Я не знаю, то свет или мрак?
В чаще ветер поет иль петух?
Может, вместо зимы на полях
Это лебеди сели на луг.
Хороша ты, о белая гладь!
Греет кровь мою легкий мороз!
Так и хочется к телу прижать
Обнаженные груди берез.
О лесная, дремучая муть!
О веселье оснеженных нив!..
Так и хочется руки сомкнуть
Над древесными бедрами ив.
________________________________
ELSŐ HÓ, MIBEN KÓBORLOK ÉN...
Első hó, miben kóborlok én,
Szívem mélyén ez már gyöngyvirág.
Az est gyertyákat gyújtott fölém,
Csillag-útjelzést kék színben ád.
Nem is értem, ez fény vagy setét?
Liget dalnoka kakas vagy szél?
Lehet, hattyúrajt köszönt e rét,
Csak az fehérlik, nem ám a tél.
Ó, te fehér sík, gyönyörűség!
Enyhe fagy, mitől vérem meleg!
Úgy a testemhez ölelhetnék
Csupasz, dérlepte nyírkebleket.
Ó, te vígság a mezők haván!
Ó, ti szendergő, hólepte fák,
Úgy a keblemre szorítanám
Füzek gémberedett derekát!
* * * * *