Nézd, már mennyire megőszült az idő...
hajdan fiatal volt, álmokkal teli,
vétett hibát is, de tanult belőle,
útja volt rögös, s sima, örömteli.
Megélt minden egyes pillanatot,
ismerte múltját, mi jön még idegen,
bölcs fején minden nap eggyel több ránc ült,
békés célja nem hagyta őt hidegen.
Idő csak ment, sietett, futott, rohant,
már botját fogva szemüveget viselt,
vajon van még szeretet körülötte,
vagy tán magányosan terheket cipel?