August von Platen:
(1796-1835)
SPRÜCHE UND BILDER
Altes Holz verbrauch am Herde,
Und das junge wirf in Ofen:
Gib dich ab mit jungen Weibern
Und mit alten Philosophen.
Gute Verse schreib in Bücher,
Schlechte Verse schreib auf Teller,
Offen laß dein Haus für alle,
Doch für Freunde nur den Keller.
Klag nicht, wenn dein Rock zerrissen,
Laß dir machen einen neuen,
Doch begehst du dumme Streiche,
Sollst du mehr tun, als bereuen.
Wenn vom Tau sie herrlich glistert,
Senkt die Ros' ihr Haupt gewaltig:
Stirnen, die Juwelen tragen,
Neigen sich, von Kummer faltig.
Wenn du Frost hast an den Armen,
Mußt du tragen einen Kittel:
Um zu leben mit den Menschen,
Ist Geduld das ein'ge Mittel.
Einem Lahmen, steht er unten,
Ist der Berg unüberwindlich:
Willst du dich bei Großen fördern,
Sei geschmeidig, sei verbindlich.
Wird ein Quell zum tiefen Becken,
Endet all sein Murmelrauschen:
Der Erwachsne soll sich länger
Nicht an Poesie berauschen.
________________________________
SZEMLÉLETES, BÖLCS TANÁCSOK
Szikkadt fával tudsz csak főzni,
Kályhán szárítsd, hogyha nyers még:
Ifjú nőkkel jobb időzni,
S követni bölcs, öreg elmét.
Könyvbe a jó verseidet,
A rosszakat – falvédőre;
Tárd ki házad mindenkinek,
S barát legyen pincéd őre.
Szoknyád oda?... Ne könnyezzél,
Varrsz helyette újat, szebbet,
Balga csínyt, ha elkövettél,
Nem elég sajnálni tetted.
Rózsákon, ha harmat fénylik,
Pompás lehet, de fejük – lenn…
Cseppje ugyan ékszer nékik,
Mégis csüggnek búsan, gyűrten.
Ha a fagy meg akar venni,
Muszáj lesz köpenybe bújnod:
Vágyva emberek közt lenni
A türelmet kell tanulnod.
Áll a hegy tövén, ki csökött,
Meg nem mássza semmiképpen:
Virítanál nagyok között?
Légy simuló, előzékeny.
Forrás vize lenn a mélyben
Soha többé nem zubog már:
Felnőtt, költészeti téren,
Hogyha lármás – rossz úton jár.
* * * * *