Révai Károly: Alkonyat / Dämmerung
Írta: Toni Dátum: December 22 2021 14:39:21
M
Igaz, hogy néha föl-föl csillan
Az ifjúkori szenvedély;
De nem tagadom : ez csak olyan,
Mint őszkor fakadó levél.
Teljes hír
Alkonyat.
Az ősz hajszálak egyre-másra
Tarkítják már a fejemet;
Intőjel ez a hanyatlásra,
Hiába hunyok rá szemet.
Akármint burkoljam, takarjam,
Bizony az arczom is fakó;
S eltüntetni bármint akarjam,
A vénség nem tagadható.
Igaz, hogy néha föl-föl csillan
Az ifjúkori szenvedély;
De nem tagadom : ez csak olyan,
Mint őszkor fakadó levél.
Ha uj eszmére lelek néha,
Az föl nem ér a régivel;
A vége mindig balga, léha,
S csak százszor jobban ingerel.
Bizony letűnt már ifjúságom!
Nem szégyenlem e vallomást,
Elmélkedem a hanyatláson,
S várom a lassú hervadást.
Csak hogyha drága leányomra
Gondol az én öreg szivem,
Akkor sóhajtok : ó, ha újra
Ifjú lehetnék Istenem! .
Révai Károly 1856 - 1923
Dämmerung.
Graue Haare sind schon hie und da
tigert schon langsam meinen Kopf;
dies ist Zeichen, dass der Herbst ist da
Augen zu, du alte Blondschopf.
Es ist gleich, wie ich verstecken will,
mein Gesicht allmählich auch blass;
will nicht leugnen, bei mir ist windstill,
das Alter ist kein Aderlass.
Es stimmt, dass es auf und anleuchtet,
die Leidenschaft der Jugendzeit;
doch leugne nicht: bin wie im Herbst
ein Blatt im weisen Winterkleid.
Wenn eine neue Idee habe,
es ist nur halb Wert wie der alte;
das Ende ist immer dumm ‘d fade,
‘d zigmal breiter ist die Spalte.
Meine Jugend ist sicher vorbei!
Ich schäme mich deswegen nicht,
beim Verfall denke ich nichts dabei
und warte, bis das Licht erlischt.
Nur wenn an meine liebe Tochter
denk mein altes erschöpftes Sein,
dann seufze ich: könnte wieder
mein Gott, ich ein Jüngling sein!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni