H.Gábor Erzsébet
Kis falum tornya
Látod a tornyot? Égbe meredve
nézi a tájat! – annyira szép!
Zöld-lila-kékben fürdik az este,
gyúlnak a fények, lobban az ég.
Alkonyi óra csendje a társam,
ringani vágyom álmok taván.
Itt vagyok újra! – annyira vártam,
fázott a lelkem a semmi haván.
Emlékek jönnek, s vissza a múltba,
hófehér kócsag szárnya repít.
– ünnepi köntöst hoztam az útra –
Létem reményt majd onnét merít!
Kis falum drága plédmelegébe
bújok, ha fázom, s megnyugodom.
Csillagot festek az alkonyi égre,
s álmokat sző az árva torony.