Karácsonkor.
Szeretet ünnepe, jöttöd várva-várom,
Elringat estéden édes fehér álom
— E vásári zajból — imádságos csöndbe,
Ünneplő magányba, az atyai házba,
Az anyai ölbe . . .
Hull a hó fehéren ... Jő a szelid alkony.
Cseng a szent történet édes anya-ajkon.
— Már a lelkünk ott jár Napkeletén távol
S leborúl előtted megváltás bölcsője:
Betlehemi jászol.
Csillagfényes éjben langy fuvalom lendül
Balzsamteli légben angyalének zendúl.
— Már vele is mondjuk édes-észrevétlen
Mélyéből szivünknek: »Dicsőség Istennek
A magas mennyégben. «
»Es jóakarat a földi embereknek.« . . .
Fölébredek s ah. csak könnyeim peregnek
— De lelkem enyhül e néma könyhulláson,
Oh, légy áldva érte szeretet ünnepe
Szép fehér karácson!
Lampérth Géza: 1873 - 1934
An Weihnachten.
Fest der Liebe, heute kann ich kaum erwarten,
in den süssen Traum wiegt der Wintergarten.
- aus diesem Jahrmarktlärm – in betende, Genuss
feiernde Einsamkeit in das Haus des Vaters
in mütterlichen Schoss.
Weisse Flocken schneien … dämmert auf den Klippen.
D’ heilige Geschichte klingt an Mutters Lippen.
- Unsere Seele ist weit in den Fernen Osten.
Die wieg’ der Erlösung, wird sich vor dir beugen:
an Bethlehem s Pfosten.
In sternenklaren Nacht, lauwarme Brise flieht,
in balsamierten Luft ertönt das Engelslied.
- Schon mit ihr sagen wir unbemerkt mit Fimmel
aus dem tiefsten Herzen: „Ehre sei der Herr Gott
dort oben im Himmel.“
„’d Wohlwollen den Menschen, allen auf den Erden.“
Ich wache auf, oh weh. Die Tränen verebbten.
- Die Seele lindern sich, durch die stillen Nächten,
oh, sei du gesegnet, du das Fest der Liebe
du weisses Weihnachten!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni