Сергей Есенин:
ТУЧИ С ОЖЕРЁБA…
Тучи с ожерёба
Ржут, как сто кобыл,
Плещет надо мною
Пламя красных крыл.
Небо словно вымя,
Звезды как сосцы.
Пухнет Божье имя
В животе овцы.
Верю: завтра рано,
Чуть забрезжит свет,
Новый под туманом
Вспыхнет Назарет.
Новое восславят
Рождество поля,
И, как пес, пролает
За горой заря.
Только знаю: будет
Страшный вопль и крик,
Отрекутся люди
Славить новый лик.
Скрежетом булата
Вздыбят пасть земли…
И со щек заката
Спрыгнут скулы-дни.
Побегут, как лани,
В степь иных сторон,
Где вздымает длани
Новый Симеон.
1916
_________________________
FELHŐK SZÁZ KANCÁJA…
Felhők száz kancája
Nyerít vemhesen,
Lángok vörös szárnya
Táncol felettem.
Tőgybimbó az égnek
Minden csillaga.
Úr nevétől kél meg
Birkának hasa.
Hiszem: holnap reggel,
Épp csak virrad még,
Ködben ébredez fel
Egy Új Nazarét.
Zeng mezei kardal:
Születés van, új…
S mint kutya, a hajnal
Vakkant hegyen túl.
Jól tudom, lesz annyi
Felzúdulás még,
Új lényt magasztalni
Nem fog ez a nép.
Lesz föld-szájban kardból
Damaszki pecek,
És az alkony-arcról
Csont-nap, sok pereg.
Mint szarvas, más tájra
– Sztyeppen át, síkon –
Futnak, hol kitárja
Karját – Új Simon...
1916
* * * * *