A réti sas meghirdette
postagalambbal szét küldte
erdőn, mezőn terjesztette
a rigó és a szalakóta
egybehangzón szajkózza.
Nagy műsor lesz, a hétvégén
a tó partján, az erdő szélén.
A sok kis pocok, mind mocorog
előbújik a vakondok és az ürge
nehogy ki legyen, a lyukból öntve.
Szarvasbőgéstől hangos a táj
úgy zeng, mint egy hodály.
Velük hangol a sakál vokál
vonyítanak a farkasok
az odúban, bagoly huhog
a béka kórus kuruttyolva
a róka fanyalogva, sompolyogna.
Mindenki másként fogadja.
A vidra mosolyogva, a ponty
némán, tátogva, a harcsa rábólintva
a flamingó, boldogan, táncolva.
Az egerek cincogva, a borz
mogorván, lekopogja a harkály.
A lajhár, lomhán, unottan, ásítva
összegömbölyödve a tobzoska.
A kis tücsök, ciripelve, hegedűjét
cipelve, míg a medve dörmögve
lépes mézért könyörögve.
Erre, a méhek felzúdulnak
a kaptárból kirajzanak.
Kiröhögi a hiéna, elorozza
a szarka, ha bírja a farka.
A süni, tüskésen fogadja
fél, hogy átléphetnek rajta.
Ám, a végén elfogadja
erdő, mező, a tavacska
a csacsogó patakocska
minden apraja és nagyja
bogara, hala, madara
szelíd és vad állata.
Gyorsan eltelnek a napok
változva a hangulatok
közben, senki nem fanyalog.
Hangol, próbál és kornyikál
a koncertre fókuszál.
Eljött végre a nagy esemény!
A réten, tülekedik sok tünemény.
Várják a karnagyot
pingvin Ervin főhadnagyot.
Mindenki kiöltözve, reménykedve
ma, itt, ő lesz ünnepelve!
De, a koncert elmarad
mikor az ég leszakad
mert, mindenki haza szalad...
Pécs, 2022