ПЕСНЯ ЭМИГРАНТА
Я помню старый, старый дом,
Густой заросший сад,
И, чтоб побыть в краю родном,
Готов мильон пройти преград.
Качает мерно над столом
Зеленый абажур,
Как будто старый верный друг
Нам говорит: «Bonjour!»
И первую любовь свою
Я вспоминаю столько раз,
Когда от холода дрожу
Под звездным небом Монпарнас.
Париж, Париж
Во сне и наяву!
Но ты не сможешь заменить
Мне никогда Москву.
1960
_______________________________
AZ EMIGRÁNS DALA
Még emlékszem reád, te vén
Szülői ház, kert, elhagyott…
Hogy véletek lehessek én,
Megtenni mindent kész vagyok.
Fenn búra int, egy zöld világ,
És asztal vár alul,
Mintha egy hű, öreg barát
Köszönne ránk – „Bonjour!”
És első nagy szerelmemet
Hányszor idéztem fel, mikor,
Montparnasse, csillagos eged
Alatt fagy rázott annyiszor…
Ó, Párizs, Párizs, kész csoda
Vagy alva, éberen,
De Moszkvát nem tudod soha
Pótolni énnekem!
1960
* * * * *