Reggelre havazott, fehér ruhába öltözött a táj,
Hajnalban megfagyott a csend, teljesen új élet már vár…
Nézem a naptárt és biz' kétezer-tizenhat van ma már.
Tegnap volt óév vége,
Nagy mulatság volt végre…
Mulattunk... bár mi végre?
*
Fáradt nép alszik,
Fáradt éjszaka vége!
Másnapos, horkol.
*
Álmok mesélnek,
De nem tudják, hol vannak…
Lélek már zenél.
*
Álom hoz újat,
De életben, majd mi lesz?
Szilveszter megvolt…
*
Álomban rétek,
Zöldek, állat is legel…
Élet milyen lesz?
*
Végig gondolom,
És csendben elballagok…
Jövőbe látni?
*
Jó nagy volt a szilveszteri mulatság,
Nem jutott eszembe a múlandóság…
Nem ittam eleget, el nem is estem,
Jól éreztem magam, ezt nem felejtem.
Kérem, adjon az isten jó friss búzából kenyeret;
Adjon nekünk, kérjük sokat és zsírosat, eleget…
Ha hideg ölel, akkor meg elbódító meleget.
*
Pezsgő durrant itt.
Szólt papírtrombita is.
Éjféli öröm!
*
Éjfél! Szép szavak.
Fogadkozás, koccintás…
Rég látott is jött!
*
Érvénybe lépett,
Hogy már mindennapok van.
Munkás, mindennap!
*
Vajh’ mit hoz ez év?
Tegyük meg, amit meg kell.
Éljünk örömmel…
*
Lám-lám, íme, eljött hozzánk, mert úgy vártuk az újesztendőt,
Kifakult, kopott a régi, elhagytuk, mint kopott nyakkendőt…
Majd most mi megmutathatjuk, hogy jól éljük ezen esztendőt…!
Vecsés, 2015. november 27. - Kustra Ferenc József - Versben és senrjúban íródott.