Hóvihar...
Fúj a szél,fújja a havat,
már alig látni az utakat,két ló húzza a szekeret,
prüszkölnek az iga egyre nehezebb.
A falu hová mennek még nagyon messze van,
mire odaérnek már késő este van,
a kocsis bíztatja lovait.
Amik éreznek valamit,valami
közeledik a távólból,még nem lehet kivenni a
szürke nehéz hófúvásból.
De már hallani a csaholásból,
zihálnak a nagy rohanástól,az ember hátranéz,megijed,
három farkas egyre közelebb.
Üti lovait,kik érzik a veszélyt.
A falu pár mérföldre lehet még,a farkasok,
elérték a szekeret,az ember ostorával üti őket.
De azok egyre merészebbek az éhség kínozza őket.
Az egyik felugrott a szekérre az ember
hatalmasat üt botjával a fejére.
Vonyít az eb,halva esik le a szekérről,
a másik kettő a lovak után mennek amik nagy
félelmükben iszonyatos rohamba kezdenek.
A lovak elérték a falut a gazda fellélegzett.
A farkasok lessan feladták a küzdelmet,visszamentek,
meglelték elesett társukat,amiböl lakmároztak.
Ágoston Tibor