Tündérlány
Írta: alies Dátum: április 18 2008 16:26:28

---

T

Azt hittem, hogy könnyebb lesz egyedül,
De tévedtem és te csak menekülsz

---

Teljes hír

---

Azt hittem, hogy könnyebb lesz egyedül,
De tévedtem és te csak menekülsz
Elõlem a nagy, s messzi világba,
Mint favágó teszi ha a fát kivágta.

De most nem miattad írok, ne félj,
Másnak szánom én itt ezt a mesét.
Tündérlánynak, kié most a szívem,
Neki írok én, mert õ rám is figyel!

Nem tudja õ, hogy én mit érzek,
Nem tudja õ, de ez nem lényeg.
Szemében látom még azt a vakító fényt,
Melyet én kerestem, nem is olyan rég.

Haja olyan mint a vadgesztenye hely,
Hosszú mint egy sötét téli éj,
De rövid, mint a régi szép esti mesék,
Melyet anyám mondott, egy régi nehéz estén.

Anyám mesélt nekem, én elaludtam,
Behunytam szemem és jót álmodtam:
Oda mentem hozzá és megszólítottam,
Megszólítottam és meg is hódítottam!

Mikor elõször beszéltem én vele
Tudtam, hogy õ az ki kellene nekem.
Tudtam, hogy õ az kivel jól érzem magam,
Mint csobogó patakban az édes kicsi halak.

Csobogópatak, édes kicsi halak.
Elszállnak onnan a költözõ madarak.
Fejemben van mindig az õ szép hangja,
Mint a költözõ madarak szálló moraja.

De egyszer minden álom végetér,
Kinyitjuk szemünk és nincs többé,
Vár minket a csúf és ronda valóság,
Mire magunkhoz térünk ott az emberi mohóság!