Imádság.
Isten!
Szó kell-e néked: hogy érts? Messzehangzó?
Kiáltó ének, felzúgó harangszó?
S ruhamegszakgatás és térdreomlás:
Hogy láss?
Neked?
Ki önmagunknál jobban értesz minket,
Ki megszámlálod vergődéseinket
S tudod, hogy minél súlyosabb a bánat:
Szavakká annál nehezebben válhat.
— S Téged ne kötne össze erősebben
A sebzett lelkű szegény halandóval
Minden betanult, lemorzsolt imánál:
Egy könny ... egy sóhaj?
Jörgné Draskóczy Ilma 1884 – 1945
Gebet.
Christus!
Brauchst du Worte: Dass du mich verstehst? Lautstark?
Schreiendes Lied, eine Glocke laut und arg?
Die Kleidung Zerreissen und herunter Knien:
Z’ sehen?
Für dich?
Wer versteht uns viel besser als wir selbst,
der zählt unsere täglichen herumzappeln,
und du weißt es, je schlimmer die Trauer ist,
umso schwerer Worte zu fassen als Christ.
— ‘d, es würde dich viel stärker verbinden, mit
der kranken Seele, der armen Sterblicher,
wie bei den gelernten, abgeleierten Gebeten:
Ein’ trän’ … ein Seufzer?
Fordította: Mucsi Antal-Tóni