Сергей Есенин:
НОЩЬ И ПОЛЕ, И КРИК ПЕТУХОВ…
Нощь и поле, и крик петухов…
С златной тучки глядит Саваоф.
Хлесткий ветер в равнинную синь
Катит яблоки с тощих осин.
Вот она, невеселая рябь
С журавлиной тоской сентября!
Смолкшим колоколом над прудом
Опрокинулся отчий дом.
Здесь все так же, как было тогда,
Те же реки и те же стада.
Только ивы над красным бугром
Обветшалым трясут подолом.
Кто-то сгиб, кто-то канул во тьму,
Уж кому-то не петь на холму.
Мирно грезит родимый очаг
О погибших во мраке плечах.
Тихо-тихо в божничном углу,
Месяц месит кутью на полу…
Но тревожит лишь помином тишь
Из запечья пугливая мышь.
1917
_______________________________
Szergej Jeszenyin:
ÉJ, MEZŐ, KAKAS-SZÓ PÁRBAJA…
Éj, mező, kakas-szó párbaja…
Néz az Úr a felhőből maga.
Csípős szél almákkal gurigáz,
Kéklő síkon karcsú fákat ráz.
Szeptember van, bús a víz-fodor,
Darubúcsú-bánatot sodor!
Tónál harangszót nem hallani,
Felfordult a ház, az apai.
Úgy van itt, mint rég, minden dolog,
Folyók, nyájak mind ugyanazok.
Rozzant füzek rőt dombok felett
Rázzák alul még levelüket.
Meghalt egy, homályba tűnt egy más,
Nincs a halmon többé dalolás.
A szülői tűzhely csendesen
Elmereng a veszteségeken.
Az ikonos zugban csend az úr,
Hold a padlón toros étket gyúr…
Gyász csendjét a kemence mögül
Félénk egér sérti egyedül.
1917
* * * * *