(Anaforás, 3 soros zárttükrös csokorban…)
Nagypapám mondta: öregember örüljön, hogy luk van a fenekén…
Nagypapám mondta: öregember üljön le, nem lesz ő már fenomén…
Nagypapám mondta: öregember örüljön, hogy luk van a fenekén.
Öregember ülhetne már csendben is, úgysincs már mit csinálnia,
Öregember létrára sem megy már, tán' mestert kellene hívnia…
Öregember ülhetne már csendben is, úgysincs már mit csinálnia.
Nyugdíjasnak már nincs pénze rendes ennivalóra sem?
Nyugdíjasnak már, ha megöregedett reglamása sem…
Nyugdíjasnak mér’ nincs pénze rendes ennivalóra sem?
Nem spórolt! Mér' nem gondoskodott magáról,
Nem tett félre! Biz’ többet képzelt magáról…
Nem érti... ily' a világ; páváskodásból…
Elgyötört szív még mily' rémes reményeket táplál,
Elgyötört szív veled volt, ha sok munkába álltál…
Elgyötört szív is megy, ha Te elkommentáltattál.
(Ez még önrímben is…)
A tücskök az utcai árokban sem... bizony már nem neked hegedülnek,
A tücskökön az látszik, a fán dalolgató madaraknak hegedülnek...
A tücskök egy család tagjai... neked, majd a temetésen hegedülnek…
Vecsés, 2021. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: az öregség mibenlétéről… 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.