Nicol balladája
( Villon stilusában )
Nyári melegben találtan rája
nap leszállt már unalmában,
narancsszinű lett az égbolt,
felnézve az égre csdaszép volt
Nicol volt a neve, és,fázott,
könnyű ruháján minden átlátszott
meghívtam őt egy helyre,hol
levest ,kenyeret adtak ebédre.
Mondta mindent visszafizet,
ha megjönnek a jó vendégek,
vacsora után boroztunk, valami
jónevű francia lőrét ittunk....
Egyszemélyes az ágyam
elfértünk ketten forró vágyban
hálálkodott minden percben,
szerencse összehozta velem.
Akkor nem tudta nem ingyen
van a porta és a jó konyha,,
elszedtem tőle minden garast,
jól élt,nem úgy mint ágrolszakadt.
Egy reggel arra ébredtem Nicol
megszökött tőlem,háláltanságát
nem tudtam elszívelni,reméltem
egy nap vissza fog jönni.
Nem történt meg,ki tudja
mi történhetett,nem felejtem őt
soha, ki az életemet sokáig
jobban mint más gazdagította.
Már alig volt levél a fákon,erős
szél fújt át Monmarton,kivert
kutya lett az életem,irgalmas Jézus
Bocsás meg mindent nekem !...
Ágoston Tibor