Petőfi Sándor: Elpusztuló kert / Der sterbende Garten
Írta: Toni Dátum: Január 20 2022 08:38:24
M
Eszembe jut rólok, mit a haza
Veszített egykor s a mit szivem nyert;
Elhunyt vitézek sírja az a vár,
S élö szerelmem bölcseje a kert.
Teljes hír
Elpusztuló kert ott a vár alatt...
Elpusztuló kert ott a vár alatt,
Elpusztuló vár ott a kert felett...
Rajtok borong homályos-szomorún
Az őszi köd és az emlékezet.
Eszembe jut rólok, mit a haza
Veszített egykor s a mit szivem nyert;
Elhunyt vitézek sírja az a vár,
S élö szerelmem bölcseje a kert.
Itt lenn ringattam én ölemben őt
Itt lenn öleltem én galambomat,
S ott fönn tanyáztak hajdan a sasok,
Ott fönn tanyáztak a Rákócziak.
Dicső vitézség! édes szerelem !
Bejárom egyszer még e helyeket,
Ma itt vagyok még s holnap távozom,
S tán vissza többé nem is jöhetek.
Lesz-e ezentúl, oh kert, a ki majd
Édes gyönyörrel jár e fák alatt?
Lesz-e ezentúl, oh vár, a ki majd
Szent tisztelettel nézi tornyodat?
Petőfi Sándor (Erdőd.)
Der sterbende Garten unter der Burg
Der sterbende Garten unter der Burg,
das sterbende Burg über der Waldung …
über euch schlendern düster und traurig
der Herbstnebel und die Erinnerung.
Es erinnert mich dran, was die Heimat
verloren `d, was mein Herz gewonnen hat;
die Burg, ist das Grab den toten Krieger,
‘d der Garten, ist der Wiege der Liebe.
Hier wiegte ich sie auf meinem Schoß, und
hier unten umarmte ich meinen Schatz,
und dort oben war die Adler Nest, und
dort oben wohnten die Rákóczi`s, lang.
Ruhmreiche Tapferkeit! Süße Liebe!
Ich werde diese Orte besuchen,
bin heute noch hier, morgen bin ich weg,
`d vielleicht kann ich es, nie mehr aufsuchen.
Wird es, oh Garten, verliebte geben,
der mit Wonne, unter der Bäumen geht?
Wird noch jemand, oh Burg, wer mit Freude
und Ehrfurcht unter deine Türme steht?
Fordította: Mucsi Antal-Tóni