.jpg)
Az élet, fáradalmas, izgalmas hosszú utazás,
sok állomás, felvillanó képek valamire utalás,
lesznek veled, vagy átutazók, bliccelők, útonállók,
s az elrobogó vonat után néző, peronon állók.
Van kiket nevetve, s kiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson,
lesz, hogy hosszabban eltűnődsz egy elsuhanó látomáson,
s ha utad során találsz egy útitársat, ki végig kísér rajta,
elértél mindent, elérted a mindent, szíved-lelked rajta.
Hát szeress amíg lehet, míg ez életben veled utazik,
míg egy láthatatlan, teljesen másvilágba nem költözik.
Mert lesz-e holnap, s lesz-e a holnapon ajtó min kopogsz,
s, széles mosollyal Ő nyit ajtót, vagy keservesen zokogsz...
Hát szeresd ma még amíg lehet, ki képes ölelni szavakkal,
ki elvarázsol, s adja lelke szép vidékét benne gyöngy tavakkal.
Szeress ma, hogy a bizonytalan holnap, ne tudjon úgy fájni,
ne legyen bűnbánat,- megtehettem volna- bocsánatra várni.