Сергей Есенин:
НОЧЬ
Усталый день склонился к ночи,
Затихла шумная волна,
Погасло солнце, и над миром
Плывет задумчиво луна.
Долина тихая внимает
Журчанью мирного ручья.
И темный лес, склоняясь, дремлет
Под звуки песни соловья.
Внимая песням, с берегами,
Ласкаясь, шепчется река.
И тихо слышится над нею
Веселый шелест тростника.
1910-1912
_______________________________
AZ ÉJSZAKA
A fáradt nappal éjbe hullott,
A hullám elcsendesedett,
Kihunyt a nap, s merengve úszott
A hold a messzi táj felett.
A néma völgy figyelt fülelve,
A kis patak miként csobog,
És szendergett az erdő egyre,
Altatták csalogánydalok.
Hallgatta őket, s két partjával
Nyájaskodott a halk folyó,
Fölötte lengett méltósággal
A nád, a vígan surrogó...
1910-1912
* * * * *