Сергей Есенин:
И. Д. РУДИНСКОМУ
Солнца луч золотой
Бросил искру свою
И своей теплотой
Согрел душу мою.
И надежда в груди
Затаилась моей;
Что-то жду впереди
От грядущих я дней.
Оживило тепло,
Озарил меня свет.
Я забыл, что прошло
И чего во мне нет.
Загорелася кровь
Жарче дня и огня.
И светло и тепло
На душе у меня.
Чувства полны добра,
Сердце бьется сильней.
Оживил меня луч
Теплотою своей.
Я с любовью иду
На указанный путь,
И от мук и тревог
Не волнуется грудь.
1911
________________________
I.D. RUGYINSZKIJNAK
Napsugár, aranyos,
Szórta szikráit szét,
Adva lelkemnek át
A saját melegét.
Keblem mélyére bújt
Rejtezőn a remény,
Várom, mit hoz jövőm,
Mire készüljek én.
Heve éltet adott,
Reám fénye derült,
Feledős, ami múlt,
S bennem fel se merült.
Fel is tüzelt a vér,
Napnál forróbb, heves,
Lelkem mélyén e fény,
Ez a hő kellemes.
Érzés, megannyi jó,
Szívem gyorsabban ver.
Napsugár, aranyos,
Heve élesztett fel.
Vár a kitűzött út,
Vígan vágok neki,
Lelkem se kín, se félsz
Meg nem rendítheti.
1911
* * * * *