Erdei kaland...
Mint felfordított szakajtók álltak dombok,
mögöttük nap felhők között bujdosott.
Egy pillanatra megállt hegygerinc tetején,
aztán legurúlt tüzes mezején.
Halk nótaszó szállt zöld lombok fölött,
édes asszonyi hang,szerelmes nótát szövött.
Megpihent tó partján,ásztatta szép labait,
figyelt,ne,hogy valaki lássa,egyedül van ott !..
Levette ruhályát,méllyebbre ment a vízben,
bársonyos hullámok, testét hűvösen ingerelte,
Kicsit odébb két őz őtet figyelte,mit keres egy
nő egyedül ebben vad, rengetegben ?...
Fürdő után ledőlt az asszony zöld pázsiton,
nem volt senki láthatáron,elnyomta az álom.
Álmában át élt egy régóta végyott, szerelmet.
arra ébredt,egy kis nyúl nyalogatja lábfejet.....
Ágoston Tibor