Az égen fönn megáll a hold
***
Az est, a rest festő korommal
átfesti mind
amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.
***
A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
csak ennyi volt:
jártunk a nád közt és a szél dalolt.
***
Sok ablakon benéztem érted én,
nyisd a szemed,
mert vak szemem nem érte még a fény.
***
Sok éjszakába hívtam a neved,
hallgatni jó,
nézd, sétál a hold a világ felett.
***
Az égen akkor fönn megállt a hold,
csak ennyi volt:
Fejem fejedre lassan ráhajolt.
***
Márai Sándor 1900 – 1989
***
***
Oben am Himmel blieb der Mond stehen
***
Der Abend, mit meinen trägen Armen
umfärbt alles,
was er tagsüber gemalt ohne Erbarmen.
***
Die Au ist ein Silber See, erstickend, tief,
war nur so viel:
Wir gingen durch das Schilf, der Wind sang schief.
***
Hab‘ durch viele Fenster nach dir gesucht,
öffne d‘ Augen,
weil mein Auge, hat noch kein Licht besucht.
***
Nächtelang deinen Namen rufend, im Feld
schön zu hören,
schau, der Mond spaziert jetzt über die Welt.
***
Dann machte der Mond auf dem Himmel Stopp,
nur so viel war:
Mein Kopf sank langsam über deinen Kopf.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni