Сергей Есенин:
К ПОКОЙНИКУ
Уж крышку туго закрывают,
Чтоб ты не мог навеки встать,
Землей холодной зарывают,
Где лишь бесчувственные спят.
Ты будешь нем на зов наш зычный,
Когда сюда к тебе придем.
И вместе с тем рукой привычной
Тебе венков мы накладем.
Венки те красотою будут,
Могила будет в них сиять.
Друзья тебя не позабудут
И будут часто вспоминать.
Покойся с миром, друг наш милый,
И ожидай ты нас к себе.
Мы перетерпим горе с силой,
Быть может, скоро и придем к тебе.
1911
_________________________________
Szergej Jeszenyin:
EGY ELHUNYTHOZ
A koporsód fedele zárva,
Hogy fel ne kelhess soha már,
Hideg rögök hullnak reája,
Hol álom, érzéketlen vár.
Hívunk, s bár néma leszel okkal,
Midőn e sírt vesszük körül,
Szokásos kézmozdulatokkal
Föléd sok koszorú kerül.
E koszorúk pompásak lesznek,
Nyughelyed tőlük majd ragyog.
A jó barátok sem felednek,
Gyakran gondolnak rád azok.
Drága barátunk, hamvaidra
Hozzon nyugalmat Istenünk,
Meggyászolunk, s tán meg van írva,
Nemsoká szomszédok leszünk...
1911
_________________________
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2022. január 26.
* * * * *