Hetvenhárom évesen, nem olyan régen még hittem, hogy van otthonom,
De mára megvilágosodtam, négy unokám, csak félrelökik karom…
Hetvenhárom évesen, nem olyan régen még hittem, hogy van otthonom.
Hetvenhárom évesen, igaziból küzdők élettel, előre menetellel,
Így aztán próbálom elképzelni, hogy mi lesz, ha menni kell: mennybe menetellel…
Hetvenhárom évesen, igaziból küzdők élettel, előre menetellel.
Hetvenhárom évesnek szólt a nagypapája; ’öreg örüljön, hogy luk van a fenekén’,
Szoktam meditálni, de rájöttem, hogy igaz, ki is tapogatom: 'luk van a fenekén'…
Hetvenhárom évesnek szólt a nagypapája; ’öreg örüljön, hogy luk van a fenekén’.
Hetvenhárom évesen a kapuban állva várom a magyar huszár lovasokat,
De már nem jönnek, mert látták őket, mint vágtázókat... csillagősvényen csavargókat…
Hetvenhárom évesen a kapuban állva várom a magyar huszár lovasokat.
Hetvenhárom évesen, időből kifutva nem kergetem az asszonyokat,
Ők már mást akarnak, hogy segítsenek, inkább kihordanák az ágytálakat…
Hetvenhárom évesen, időből kifutva nem kergetem az asszonyokat.
Hetvenhárom évesen, már nincs élet nő nélkül, mint a romlott körtebefőttnek se,
Hiába bírom magamat, átadnám tudásomat, de bíz’ nem kellek senkinek se.
Hetvenhárom évesen, már nincs élet nő nélkül, mint a romlott körtebefőttnek se.
Hetvenhárom évesen a magány meg a szeretetlenség tol a menny felé,
Gondolok is sokat erre, mert volna még igényem tolakodni, jó felé…
Hetvenhárom évesen a magány meg a szeretetlenség tol a menny felé.
Bizony soha nem is volt ’párom’, vad, elátkozott magányom uralta létemet,
Aki meg lehetett volna, az meg az elátkozott magányom miatt, lelépett…
Bizony soha nem is volt ’párom’, vad, elátkozott magányom uralta létemet.
Már csak a vég következik!
Vecsés, 2021. december 1. – Kustra Ferenc József – Az öregség bajjal jár…
(Önéletrajzi írás.)