Homo sapiens
Furcsák vagyunk mi emberek,
Összetételünk zavaros egyveleg.
Külömséget cask úgy tudjuk meg,
Ha megismerjük másik felünket.
Életünk nem más mint bonyodalom,
Megérteni egymást,nagy fogalom.
Százféle génekkel jöttünk-e világra,
Nem látunk bele másik gondolatába.
Ismeretlen erő vonz minket egymáshoz,
Szerelem vagy szükség,mindennek
Vége, szeretkezés,ami nélkül nincs
Kielégülés,megnyugtat az érzés !
Természetünket örököltük heted íziglen,
Vagy talán még sokkal régebben
Lehet közöttünk elvetemedett gyilkos,
Vagy örök szerelmet valló szálhámos.
Elítélni bűneiért senkit nem lehet,mert
Magunkban hordozzuk mások bűneiket
Amiről senki nem tehet,kérdés az,ki kérte
E világra jövetelünket ?..........
Pálcát törni valaki felett, mielőtt ismernéd,
A benne lakozó lelket, ami nem érti
Az egész cselekedetet,ő csak alanya
Egy boldog percnek !.......
Büszkék vagyunk magunkra mint
Ember,ki mindent elkövetett,hogy
Kényelembe élhess,szemet hunyva,
Földünket pusztító káros kufárokra.
Földünk sír,nagy könnyeket hullatva,
Erdőink kiirtva,folyóink kiapadva,
Levegő ártalmas a szervezetre, elsüllyedünk
A magunk kreálta szennyben !....
Kérdés az,hiba hol keletkezett ?
E kérdésre soha nem lesz felelet,
mert pénz van, mindenek felett ,
Ami korlátozza kapzsi életünket.
Visszatekintve a múltra e föld kánaán
Volt,Isten adta,hogy békében éljünk rajta.
Gyarlóság uralja életünket ami olyan
Rövid,elillan mielőtt észreveszed !...
Ágoston Tibor