Elhagyott szivek !
Hold bevilágít fényes ablakon,
magadba fekszel az ágyadon,
nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd valaki szólna veled.
Érezné rég elhagyott szivedet,
karjaival átölelne,életre keltene
füledbe súgna becéző szavakat,
régen hallott,szép gondolatokat.
letörőlné csókjaival könnyeidet,
te vagy akiért élni érdemes !...
Elhagyott szivek,szenvedéstöl
megtört lelkek,kik arra születtek,
szeressenek,kitárják szivüket,
odaadják mindenüket, jó szóért,
régen érzett,boldog csókokért...
Későre jár,.hold sem világít már
elbújt,hogy nyugodtan aludjál,
unalmas éjszakák,egymás után,
remélve,egy nap,vissza nézel rá,
kinyílsz mint rózsa valakinek a
boldogságára !........
Ágoston Tibor