Egy naplementében közel jött hozzám;
Szemei szűrték az ég kékjét és tiszta csobogás a vizeknek folyása,
Édes hangja, mint a fuvolajegyek játéka.
Mint gyermek– hiába próbáltam a szemében keresni
A felfoghatatlan titkot, amit a természet elrejtett előlem;
A szél fútta nád magasnak tűnt,
Amikor egy tréfás mozdulattal a számra illesztette,
Megkísérelve, hogy eljátsszak dallamosan egy tiszta dallamot
Fuvoláján, amely fölött a szakképzetlen kéz énekelt
A maga varázsában, egy tündérként...
Azóta ihletetlen kezek játszanak a tündér fuvoláján
És a hangjegyekben visszhangok a távoli messzeségből
Próbálva megtestesíteni a billentyűzeteken
A gyönyörű álmot a hajnalpírnak pompás varázsában.