Aludni kéne már, a Nap is elvonult,
A családtagok szuszognak, a világ elaludt.
És én még mindig édes álmokat kergetek,
De remélem nem igaz, hogy az is marad örök időre.
Egy örökkévalóságig tartó bújócska,
Egy labirintus ez az egész kósza élet.
És szebbé tenném, ha végre sikerülne
Meglelnem a kis kaput egy jobb élethez.
De lehet csak álom, az is marad egy életre.
Egy reménydarabka, egy kis mámorral fűszerezve.
Nem több ez a gondolat csak egy kis elmélkedés,
És ha el tudnék aludni, ezt az álmot életre kelteném.