Krüzselyi Erzsike: Örök csendben / In ewiger Stille
Írta: Toni Dátum: Február 03 2022 08:46:17
M

E zengő világban
Árva vagyok, árva,
Örökös csendesség
Börtönébe zárva.
Teljes hír


Örök csendben.

Sirhat a hegedű
Zenghet a cimbalom;
Beszélhet a fákkal
Az enyhe fuvalom;
Dalolhat a madár
A lomb sűrűjében:
Nem ér a szivemig.
Nem vidít fel engem.

E zengő világban
Árva vagyok, árva,
Örökös csendesség
Börtönébe zárva.
Nem oszthatja senki
Szomorú magányom
S börtönöm nyílását
Hej, hiába várom!

Mig nézem e pezsgő
E néma világot,
Melyben én oly búsan,
Oly egyedül járok:
Feltűnik a képe
Régi boldogságnak,
Mely a mult ködéből
Tűnő árnyként támad.

S mig szállók a múltba
A képzelet szárnyán:
Azt a boldog időt
Mintha megint járnám.
Mikor gyermek voltam
Mosolygó, vig gyermek
S hegedű, madárdal
Én nekem is zengett!

Ekkor — bár fülembe
Örök csendet hordok —
Feltűnnek egy percre
A régi akkordok
S szomorú szivemnek
Mindenik verése:
Madár dalolása,
Hegedű zengése.

Krüzselyi Erzsike 1875 – 1953

In ewiger Stille.

Die Geige kann weinen,
das Hackbrett kann klingeln;
kann mit Bäumen sprechen
und mit Brise ringeln;
der Vogel kann singen
in dem dichten Laub:
Es berührt mein Herz nicht.
Meine Ohren sind taub.

In der hallenden Welt
bin ich ein Waisenkind,
die ewige Stille
macht mich der Kerker still.
Niemandem kann teilen,
mein trauriges Dasein.
Auf Öffnung des Kerkers
warten bis Unwohlsein!

Schaue der brodelnden
und nichtssagende Welt,
in dem so traurig war
wie ein einsamer Held:
Vor ihn erscheint das Bild
von den alten Wonnen,
aus dem Nebel, vom einst
die Bilder verschwommen.

Während zurückfliege
an Fantasie Flügeln:
Diese glückliche Zeit
als würde ausbügeln.
Als ich noch ein Kind war
in frohem Kinderschar
für Geige, Vogelsang
war ich immer dankbar!

Doch in meine Ohren
ist ewiges Schweigen –
plötzlich die Akkorde
von Violine steigen.
Von dem traurigen Herz
jeden einzelnen Schlag:
wie die weinende Geige
und der Vogelgesang.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni