Hamvai Sándor: Uj esztendei ének / Neujahres Gedicht
Írta: Toni Dátum: Február 04 2022 06:13:39
M

A hármas bércz, négy folyam határán
Szerető szív ne maradjon árván,
És ha akad árva gyermek, soha
Ne érezze mi az a mostoha,
Teljes hír


Uj esztendei ének.

Adjon Isten boldog uj esztendőt,
A magyarnak napfényes jövendőt!
Pártoskodás, szétvonás kiveszszen,
Magyar magyart testvérként szeressen.
Szűnjék meg az ezeréves átok,
Örök napfény boruljon e honra,
Es ne váljék sohase alkonyra.

A hármas bércz, négy folyam határán
Szerető szív ne maradjon árván,
És ha akad árva gyermek, soha
Ne érezze mi az a mostoha,
Úgy nőjjön föl az is szeretetheti,
Mostohában édes anyát leljen
S az belőle hü fiút neveljen!

A magyar föld áldott barázdája
Ha alászánt munkásán gazdája
Dusán ontson, bőven adjon magot,
Ne lássunk itt szegényt, csak gazdagot.
Kulik helyett dolgos magyar kézzel
Vidám dal közt arasson a paraszt,
És ne halljunk szitkozódást panaszt!

Ur és paraszt értse meg, tudja meg,
Szent itt minden rög, kő, halom, berek,
Vér nevelt itt fát, bokrot, virágot
S bejárhatja az egész világot
Szive mégis ide vonja vissza,
A hol anyja bölcsőjét ringatta,
Bánatkönnyet hullatva miatta . . .

Világpolgár és világszabadság
Jelszónak szép, de puszta hazugság . . .
Átkos eszmék magvát bárhogy hintik,
A magyar csak magyar marad mindig,
Meghalni és pihenni itt tud csak
Ősi vértől megáztatott földben,
— Ezért bízom én hazám jövődben!

Hamvai Sándor 1861 -1925

Neujahres Gedicht.

Gott gebe euch ein frohes neues Jahr
und glänzende Zukunft für die Ungarn!
Verruf ‘d Lüge soll endlich verschwinden
Ungar den Ungarn wie Bruder lieben.
Den Millennium-Fluch endlich beenden,
der Sonnenschein auf der Heimat wenden,
‘d es soll niemals bei uns Zwielicht werden.

Auf der Grenze der Dreigipfel von den vieren Flüsse’,
dass ein liebendes Herz nie mehr leiden müsste,
und wenn trotzdem ein verwaistes Kind gäbe,
müsse er nie leiden von Stiefmutter Häme,
er soll aufwachsen, sie könnte auch lieb sein
die Stiefmutter, ein liebe Mutter zuhaus1.
Und erzieht einen guten Jungen daraus!

Der ungarischen Furche im Boden,
wenn es sanft gepflügt wird, auf der Groden
üppig gedeihen und viel Samen geben,
hier keinen Armen, nur noch reiche leben.
Der Knecht ersetzt eine fleissige Hand,
die Bauern sollen mit Gesang ernten,
nie und niemals mit fluchenden Gesten!

Herr ‘d Bauer sollen verstehen ’d wissen,
heilig sind hier all die Hügel, Berg ‘d Wiesen
mit Blut wuchs hier Baum, Busch und das Deichen.
‘d es kann um die ganze Welt herumreisen,
doch sein Herz zieht ihn hierher immer zurück,
wo die Mutter seine Wiege schaukelte
und die Träne aus dem Auge rasselte.

Als Weltbürger und auch als Wertfreiheit
ein schönes Passwort, aber die Unwahrheit.
Die Saat der Flüche wird irgendwie gestreut,
der Ungar wird Ungar bleiben auch heut,
hier kann ruhig sterben und ausruhen auch.
In einem Land, das mit altem Blut getunkt
- deshalb vertraue ich dem Land auch in Zukunft!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni