Иринa Пapкep:
ГРАНИТ УКРЫТ
ТУМАНОМ БЛЕДНЫМ...
Гранит укрыт туманом бледным,
Уснуло зеркало Невы...
И в ожиданьи беспросветном
Ко мне явились только Вы.....
Едва дотронулись ладонью
Моей безжизненной руки,
И - в заколдованной гармоньeй
Дрожали волны у реки...
Далекий луч тепла и света
Согрел потерянный дневник,
И - снова солнечное лето!
И - снова радость в этот миг!
И вот, уже стихотворенье
Пылает заревом в огне
Неосторожным вдохновеньем,
Напоминая обо мне...
07/12/2021
______________________________
Irina Parker:
A GRÁNITOT
A KÖD BELEPTE…
A gránitot a köd belepte,
S aludt a Néva tükre lent…
Míg vártam nem is reménykedve,
Nekem csak Ön, ki megjelent...
A tenyerével épphogy érte
Élettelenné vált karom,
S a hullámsorok lúdbörzése
Lett bűvös összhang a folyón…
Egy messziről jött fénysugártól
Veszett naplóm is felhevült,
Napfürdő lett megint a nyárból,
S a percbe kedv, öröm vegyült!
És íme, bár e költeményem
Óvatlan lelkesül, lehet,
De ég az alkonypír tűzében,
Magamról emlékezve meg...
2021
* * * * *