ELLENTÉTEK VONZÁSÁBAN
Írta: alliteracio Dátum: április 19 2008 06:21:08
H
Segíts kedves, segíts nekem,
nem adom fel könnyen
Ha más is vágyad mondd ki bátran!
-és sosem látod könnyem-
Teljes hír
Só és cukor. Tûz és víz.
Torkomat folytogató könnyes íz.
Mi ez a hajnali vízió?
Valami ambivalens kvíz?
Mért feszít fájó furcsa érzés?
(mert a "nekem nyóc"
soha nem lesz tíz?)
Mért nem vibrál bennem
racionális értelem?
Mért gyõz le mindig
a túlcsorduló érzelem?
Érzékenységemet hova rejtsem
hogy ne kerekded, hanem kocka
legyen minden sejtem?
S mit tegyek, ha lényemnek ez
fizikailag idegen lételem?
Alattomosan fészkel belém
Egy szürke szárnyú félelem
Hessegetem, sírva hívom
tudatom madárijesztõjét
Széttárt csontkarján
elfojtott gondolataim lógnak
szakadt rongyként
Szélcsendben vihart
kavar a Semmi
Nem akarok szomorú
néma bábu lenni...
Lennék inkább vidám erdõ
fenn az éltes hegyen,
Vagy erdõ fölött csacska felhõ
széltelen, szertelen
Vagy vagyok tán
én magam a hegy?
Kinek zöld lombokba
borul békés álma
de jajj, gyomrában émelyeg
a megolvadt magma
A kitörni készülõ tartalom
s robbanásra kész a féktelen
törvényszerû hatalom!
A Természet, ha pusztít is, ám
tisztít, megkönnyebbít
küzdeni ellene nem lehet
S az ülepedõ hamu alatt
nem látom a lényeget
Ujjaim közt lágyan hulló
halott pernye lepereg
Reménykedõ tenyeremmel
cirógatok köveket
Ó, hová lett a szép
bölcs hegynek
nyugodalmas bája?
Felvajúdott könnyeibõl
mért lett kihûlt láva?
Forrong bennem, szorít
minden ki nem mondott szó...
Keserû és émelyítõ
mint kávéban a só...
Mondd mi ez a megfoghatatlan
erõ benned amitõl melletted
néha porszemnek érzem magam?
Vagy más dimenziókra van
programozva agyam?
Mért vergõdöm csukott szájjal,
csatát mért nem vívok?
Fúló hangom mért nem zengõ,
ha visszajelzést hívok?
Tudom, hogy tanulnom kell még téged
Tudom, hogy hiányod elemészt, megéget
Tudom, hogy sóhajomat álmodban is érzed -
Segíts kedves, segíts nekem,
nem adom fel könnyen
Ha más is vágyad mondd ki bátran!
-és sosem látod könnyem-