Tavasz a télben?
Már nem is értem
eltelnek az évek, nincs
nyoma télnek, ősznek
tavasznak, csak forró
és száraz nyaraknak.
Felnőnek gyerekek, úgy
hogy nem ismernek telet.
Nem látnak havat, zúzmarát
sílécet, ródlit, fakutyát
csak a képernyőn át.
Hógolyót nem gyúrtak
jégcsapot sem látnak
a sok szép csodából, ők mind
kimaradnak. Egyedül, csupán
marad nekik, a fagy. A jeges
szél, a hideg, mely csontig hatol.
Elveszett a varázs, a fehér fátyol
ami a felhőkből hull, s, a földig
táncol. Ott szépen megpihen.
Frissen, ropogva, hóemberré válik
vagy hógolyóként, bőszen csatázik
és sohasem mogorva. Itt maradna
velünk, a farsang végéig, betakarva
hogy utána, a helyét tavasznak
a kikeletnek, örömmel átadja...
Pécs, 2022