Ékes, s néma volt e vidék,
sóhajtoztak a hópihék.
Hó ropogott lábam alatt,
csupasz csipkefára tapadt.
Vágy zenélt e békés tájon,
dombról suhant le a szánom.
Padlásról hoztam, már kopott,
feledett emléket hozott.
Szívem melengette mélyen,
versenyre kélt a hűs széllel.
Éreztem ahogy tél ölelt,
jő a tavasz, itt van közel.