Сергей Есенин:
Я ЛЬ ВИНОВАТ, ЧТО Я ПОЭТ…
Я ль виноват, что я поэт
Тяжелых мук и горькой доли,
Не по своей же стал я воле —
Таким уж родился на свет.
Я ль виноват, что жизнь мне не мила,
И что я всех люблю и вместе ненавижу,
И знаю о себе, чего еще не вижу,—
Ведь этот дар мне муза принесла.
Я знаю — в жизни счастья нет,
Она есть бред, мечта души больной,
И знаю — скучен всем напев унылый мой,
Но я не виноват — такой уж я поэт.
1912
______________________________________
Szergej Jeszenyin:
VAJH’ BŰN, HOGY ÉN KÖLTŐ VAGYOK…
Vajh’ bűn, hogy én költő vagyok,
A kínok, keservek költője?
Már így születtem én e földre,
És nem szeszélyem volt az ok.
Vajh’ bűn, hogy hozzám nem gyöngéd e lét?
Mindenkit szeretek és gyűlölök egyszerre,
S hogy mit nem látok még, tudom magamról persze,
Hisz’ múzsámtól való e képesség.
Tudom, nincs boldog lét, igen,
Csak kóros lélek álma, zavara,
S tudom, hogy bús dalom mindenki unja ma,
De bűnös nem vagyok – költő vagyok ilyen...
1912
* * * * *