SZERGEJ JESZENYIN: TÜZET GYÚJTOTTAM ÉN...
Írta: Szollosi David Dátum: Február 16 2022 07:05:26
M

Érzem – vihar közelg,
Keblem jobban sajog,
S kihűlt parázsra már
Csak a könnyem potyog.
Teljes hír


Я ЗАЖЕГ СВОЙ КОСТЁР…

Я зажег свой костёр,
Пламя вспыхнуло вдруг
И широкой волной
Разлилося вокруг.

И рассыпалась мгла
В беспредельную даль,
С отягченной груди
Отгоняя печаль.

Безнадежная грусть
В тихом треске углей
У костра моего
Стала песней моей.

И я весело так
На костер свой смотрел,
Вспоминаючи грусть,
Тихо песню запел.

Я опять подо мглой.
Мой костер догорел,
В нем лишь пепел с золой
От углей уцелел.

Снова грусть и тоска
Мою грудь облегли,
И печалью слегка
Веет вновь издали.

Чую — будет гроза,
Грудь заныла сильней,
И скатилась слеза
На остаток углей.

1912
_________________________


TÜZET GYÚJTOTTAM ÉN…

Tüzet gyújtottam én,
Lángja kélt hirtelen,
S fürge hullám gyanánt
Ömlött szét körülem.

Messze úszott a köd,
Ahol nincsen határ,
Nehéz keblem fölül
A bút elűzve már.

Tüzem erősödött,
És a halk ropogás
Dalba, búsba fogott,
Amint gyűlt a parázs.

Lángba bámulva én
Felvidultam nagyon,
S búmat búcsúztatón
Csendült halkan dalom.

Aztán köd hullt reám
Újra, s tüzem lohadt,
Benne üszkök, hamu,
Végül csak ez maradt.

Keblem ismét a bú,
Bánat feküdte meg,
És a szomorkodás
Megint megérkezett.

Érzem – vihar közelg,
Keblem jobban sajog,
S kihűlt parázsra már
Csak a könnyem potyog.

1912

* * * * *