SZERGEJ JESZENYIN: TÜZET GYÚJTOTTAM ÉN...
Írta: Szollosi David Dátum: Február 16 2022 07:05:26
M
Érzem – vihar közelg,
Keblem jobban sajog,
S kihűlt parázsra már
Csak a könnyem potyog.
Teljes hír
Я ЗАЖЕГ СВОЙ КОСТЁР…
Я зажег свой костёр,
Пламя вспыхнуло вдруг
И широкой волной
Разлилося вокруг.
И рассыпалась мгла
В беспредельную даль,
С отягченной груди
Отгоняя печаль.
Безнадежная грусть
В тихом треске углей
У костра моего
Стала песней моей.
И я весело так
На костер свой смотрел,
Вспоминаючи грусть,
Тихо песню запел.
Я опять подо мглой.
Мой костер догорел,
В нем лишь пепел с золой
От углей уцелел.
Снова грусть и тоска
Мою грудь облегли,
И печалью слегка
Веет вновь издали.
Чую — будет гроза,
Грудь заныла сильней,
И скатилась слеза
На остаток углей.
1912
_________________________
TÜZET GYÚJTOTTAM ÉN…
Tüzet gyújtottam én,
Lángja kélt hirtelen,
S fürge hullám gyanánt
Ömlött szét körülem.
Messze úszott a köd,
Ahol nincsen határ,
Nehéz keblem fölül
A bút elűzve már.
Tüzem erősödött,
És a halk ropogás
Dalba, búsba fogott,
Amint gyűlt a parázs.
Lángba bámulva én
Felvidultam nagyon,
S búmat búcsúztatón
Csendült halkan dalom.
Aztán köd hullt reám
Újra, s tüzem lohadt,
Benne üszkök, hamu,
Végül csak ez maradt.
Keblem ismét a bú,
Bánat feküdte meg,
És a szomorkodás
Megint megérkezett.
Érzem – vihar közelg,
Keblem jobban sajog,
S kihűlt parázsra már
Csak a könnyem potyog.
1912
* * * * *