Titkok árnyékában
Írta: csilluci Dátum: április 19 2008 10:12:31
T
Árnyékban fekszem, öreg diófánk alatt,
Mi ezernyi titkot õriz szívében az ég alatt.
Teljes hír
Árnyékban fekszem, öreg diófánk alatt,
Mi ezernyi titkot õriz szívében az ég alatt.
Mindent tud, mindent lát, mi velünk történik,
S hallgatja csendesen, minden nap álmaink.
Velünk van, mikor éjjelente a csillagok alatt,
Némán elsírjuk egymásnak titkos bánatunkat.
Zokogva öleljük át egymás testét a csendben,
S vigaszt keresve gyógyulunk az éji szerelemben.
Velünk van õ mikor sírunk, s mikor nevetünk,
Mikor ordítva fáj az érzés, s csak szenvedünk.
Mikor küzdünk az élet, oly görcsös kínjaival,
Mikor csak egymást bántjuk egymás titkaival.
Hallgatja, mikor szerelem ver hevesen ereinkben,
S õ szellõt küld forró testünkre az éj csendjében.
Eltakar minket a világ oly kegyetlen szeme elõl,
S betakarja szerelmünket az éj fura árnyai közül.
Szereti, amint éjszakánként halkan suttogunk,
S szavainkkal egymásnak, csak úgy bókolunk.
Amint szavainkból csók lesz s késõbb szenvedély,
S testünkre a harmat zuhan, amint a nap felkél!
Õ a mi titkaink egyetlen õrzõje e csodás világban,
Mi megõrzi emlékeinket a következõ világban.
Csak a széllel hirdeti szerelmünk hatalmas erejét,
S az éji csendben idézi fel, annak csodás emlékét!